Kutyás versek idézetek közmondások
Kohut Katalin: Gyere, gyer’!
Gyönyörűm, szaladj hozzám
Boldog farkcsóválással!
Kapd el a labdát!
Fogd! A tiéd!
Nézd! Kezemben a macid.
Kéred? Gyere érte, gyer'!
Szemed kérdi, mi van veled?
Bár tudnám, kiskutyám!
Ha próféta lennék,
Meggyógyítanálak
Hűséges kis játszótársam.
Nem jössz felém,
Csak szemed kísér.
Kivel húzigálok?
Kivel bújócskázok,
Ha? Nem, gyönyörűm!
Amír csak egy lehet,
Bár anyádtól beteg
Tejet szívtál magadba,
Akkor is azt mondom:
Te nem lehetsz beteg!
Vigasztaltál bánatomban,
Lubickoltál mámoromban.
Szeretlek, kis barátom,
Örökös hű jószágom!
Kelj fel, gyere, gyer'
Lábaimhoz, kiskutyám!
Csoóri Sándor: Csodakutya
Ha hiszitek,
Ha nem is,
Volt egy kutyám
Nekem is,
Piros volt az orra,
Lapulevél nagy füle
Lelógott a porba.
Csuda egy kutya volt:
Holdsugáron
Lovagolt,
S csillagfejű csikókat
Terelt udvaromba.
Csodálkoztok?
Elhiszem.
Nem láthatta
Senki sem.
Fénykép sincsen róla.
Én is csak egyszer láttam.
Úgy álmodtam róla.
Juhász Gyula: Beteg kutya
Úgy néz reád, mint a szótlan fájdalom
És vánszorog a ragyogó napon.
Szeméből csöndes panasz sír feléd,
Keresi részvéted tekintetét.
Tebenned bízik, úrban a hívő,
És kínjait eléd teríti ő.
A mindenség poklában didereg,
Oly nyomorult, akár az emberek.
A megváltó halált nem ismeri,
Nem tudja, hogy az enyhet ad neki.
Csak nyöszörög, sírása könnytelen
S az égre szűköl árván, csöndesen.
Testvéred ő is és osztályosod,
A nap alatt egy a ti sorsotok,
Szenved, pedig nincs semmi vétke sem,
Ártatlan ő, szegény és védtelen.
Mégis embernek ember gyilkosa
És a kutyától nem tanul soha!
Kohut Katalin: Amír, és a legyek
Amír kutya nyelvlógatva
Hűsölt hideg kövön,
Árnyék sincs már,tombol a nyár,
Torka száraz, hörög.
De jó lenne, ha medence
Állna vacka helyett,
Egész nap csak benn feküdne,
Míg szárazság van, meleg.
Álma homoksivatagba
Viszi, hol tűz a nap,
Ég a szőre, hull a könnye,
Sehol sincs kutya-lak,
Már azt hitte,véget ért e
Kínzó földi léte,
Mikor zsongó zsongicsálás
Szállott a fülébe.
Szemét nyitva felpillantott,
S lám a szemtelenek:
Feje körül táncot jártak
Duruzsoló legyek.
Amír kutya elfeledte
Teste kín-melegét,
Háborgatták szent nyugalmát,
Ebből most már elég!
Talpra ugrott, rájuk csapott
Erős jobb mancsával,
Buta legyek fuldokoltak
Amír tányérjában.
"Örülhettek, van már nektek
Saját medencétek!
Igaz, aki úszni nem tud,
Vízbe esni vétek."
Schrenk Éva: Egy eb álma
Bodri kutya azt álmodta,
hogy egy ordas reánk ronta.
Dúlt-fúlt magában a hű eb,
eldöntötte, ő mártír lesz:
"Egy életem, egy halálom,
ezt a farkast nem komálom.
Inkább marjon szerteszéjjel,
mintsem falja gazdám kéjjel."
Nekiugrott, megragadta,
gúnyájából kiforgatta.
Írja se maradt a vadnak,
s híre ment a diadalnak.
Megmoccant a kutya farka,
örömében azt csóválta.
Felébredt a nagy mozgásra,
pillantást vetett az ágyra.
Ott durmolt a drága gazdi,
Bodri odament megnyalni.
"Ó, ha tudná, hogy mit tettem!
Álmomban fő-hőssé lettem."
Itt a vége, fuss el véle!
Ennyi volt az eb meséje.
Szuhanics Albert: Az én kutyám
Az én kutyám házőrző,
ilyet nem rajzol körző.
Itt járkált a nyomomban,
megbotlott a gyomokban.
Kutya módra kutyagolt,
pedig kicsi kutya volt.
Kutya fülű, tarka eb,
az alomban született.
Macskát kerget, sokat játszik,
de a fára sosem mászik.
Inkább alszik egy nagyot,
bizony, lopja a napot!
Egyszer ő egy alkonyon,
jelt hagyott az udvaron.
De körmével, mit kiás,
az csak kutyakaparás.
Inkább ugasson nekünk,
akkor máris kimegyünk.
Jelezze a kapuban
ha hazajött, s apu van!
Schrenk Éva: Blöki
Már az égi mezőkön bukfencezel?
Van-e vajh kutya-Paradicsom?
Ott vársz rám hűségesen ugye, kis csahosom?
Ne félj, nem kell sokáig várnod;
gazdád nem ragaszkodik ehhez a világhoz,
bár néha örökké szeretne élni,
máskor megpihenni szeretne és téged nézni.
Ha Gazdánk úgy dönt, találkozni fogunk,
és újra együtt futunk, loholunk,
az is lehet, hogy a Földre születünk le újra,
ki tudja, lehet-e hinni a reinkarnációba`.
Én abban hiszek, hogy neked lelked volt, s van,
s hogy akárhol vagy, velem összeköttetésben vagy,
hogy láthatatlanul is őrzöl, kicsi lélek.
és én alig várom, hogy valahol Veled újra együtt éljek!
Urbán Jenő: A kutyák
Csak ugatnak a kutyák
Amíg világ a világ
Csak vonyítanak a kutyák
És benned keresik a hibát
Csak csaholnak a kutyák
Amíg ember az ember
Csak morognak a kutyák
Mit sem ér az életed.
Halász István: Kutyaballada
Két kis kelekótya kutya
adta fejét csavargásra!
Elől Dzsoni, hátul Dzseki!
Kedvük támadt járni-kelni!
Mentek jobbra, jártak balra
szerte az egész világban!
Közben a hó eleredt
és Dzsoni maga hazament.
Magára maradt a Dzseki!
Ő nem tudott hazamenni!
Szimatolt erre és arra,
ám az utat nem találta!
Jó emberek befogadták,
etették és itatták!
Nyakörvére volt írva címe.
Így lett Ő hazavezetve!
Ezután ha sétára van kedve
bizony el nem megy Ő már messze!
Nagy lecke volt Neki ez az eset!
Tanult belőle nem is keveset!
Weöres Sándor: Kutya- tár
Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!